Asszisztens díjazottak:

1.        Husztik Zoltánné (Kecskemét)

2.       Udvardi Pálné (Kistarcsa)

3.       Horváth Imréné (Pécs)

4.       Kormosné Török Éva (Miskolc)

5.        Viszt Bernadett (Veszprém)

6.        Lakó Klára (Győr)

7.        Kokas Mariann (Győr)

8.        Paulovicsné Kiss Melinda (Pécs)

9.        Kabai Annamária (Karcag)

prof. dr. Prónay Gábor

(Heréd, 1922. október 12. — Miskolc, 1992. május 15.)

A Sárospataki Református Kollégium angol nyelvi internátusának diákja volt. Szegeden szerzett orvosi diplomát, majd belgyógyászati szakvizsgájáig az egyetem Purjesz professzor vezette Belgyógyászati Klinikáján orvosgyakornokként, majd tanársegédként tevékenykedett. 1953-ban került Miskolcra, először az akkori Honvéd Kórház Fertőző Osztályán, 1956-tól pedig bő három évtizeden át a Megyei Kórház II. Belgyógyászati Osztályán dolgozott osztályvezető főorvosként. Borsod megyében ő teremtette meg a gasztroenterológia és az endoszkópos diagnosztika alapjait.

Végtelenül nagytudású, több nyelvet beszélő, művészetekben jártas humanista orvos volt, szakmai ismeretanyaga felölelte a belgyógyászat szinte minden területét. Figyelme kezdettől a gasztroenterológia irányába, a colitis ulcerosa, az irritábilis bél szindróma, a fekélybetegség, a gasztrointesztinális vérzések és az alkoholos májbántalmak felé irányult, de szívesen foglalkozott az endokrin és anyagcsere betegségekkel is. Kiválóan bánt a betegekkel, olvasott a sorok mögött, megértette  el nem mondott panaszaikat is. Speciális érdeklődéséből adódóan előbb rektoszkópiákat, majd a hatvanas évektől az országban az elsők között kezdett gasztroszkópiákat, laparoszkópiákat és  májbiopsziákat végezni.

Országosan és nemzetközileg is elismert gasztroenterológus volt, iskolateremtő egyéniség, egyetemi oktató. A szakmán túl hozzáállásban, emberségben, értékrendben sokat lehetett tőle tanulni. Orvosait magas mércével mérte, naprakész szakmai ismereteket várt el, tudományos előmenetelükben segítséget nyújtott. Tanítványait tudásának átadása mellett megtanította a betegek tiszteletére, szakmai alázatra, emberségre, empátiára, megértésre.

Nevéhez több, mint 100 közlemény, több mint 400 előadás, egy könyv szerkesztése és négy könyvfejezet kötődik. Tudományos munkásságát 1968-ban kandidátusi fokozattal ismerték el, 1982-ben a Szegedi Orvostudományi Egyetem egyetemi docensi, 1986-ban a Debreceni Orvostudományi Egyetem címzetes egyetemi tanári címmel tüntette ki. Számos kitüntetést/díjat kapott: Kiváló Orvos, Medicina Nívódíj, Friedrich László, Hetényi Géza, Soós József, Purkinja, Pro optimo merito in gastroenterologia.

Széles nyelvtudása (angol, német, francia, latin, orosz), kitűnő előadókészsége lehetővé tette, hogy külföldi kongresszusokon is ismertethesse tudományos eredményeit. Több nemzetközi szervezet munkájában is részt vett, így tagja volt a Német Adipositás Társasának, a WHO Egészségügyi Munkapcsoport Rákmegelőző Szervezetének és az Európai és Mediterrán Proctológiai Társaság vezetőségének.

A Magyar Gasztroenterológiai Társaság alapító tagja volt, részt vett a vezetőség munkájában, haláláig a társaság tiszteletbeli elnökhelyettese volt. Személye és munkássága összeforrt a MGT történetének több, mint három évtizedével. 1985-ben Miskolcon védnöke volt az első orvos-asszisztens közös konferenciának, ahol Endoszkópos Asszisztensi Szekció megalakult.

Prónay emlékérem

1998. novemberében Prónay Gábor tiszteletére a Colon Szekció dr. Újszászy László professzor vezetésével és az Asszisztensi Szekció vezetősége dr. Popovits József főorvos ajánlására Prónay Emlékérmet alapított. Az Emlékérem átadására a Colon Szekcióban évente, az Asszisztensi Szekcióban kétévente kerül sor. 

Az Emlékérem alapításának a célja az Alapító Okiratban foglaltak szerint:

• A vastagbél betegségekkel foglalkozó kutatói vagy klinikai eredményt elérő Colon Szekció tagjainak,
• valamint az Endoszkópos Asszisztensek példamutató, közösséget formáló tagjainak elismerése.

Az Emlékérmet Kő Pál szobrászművész, a Képző és Iparművészei Főiskola rektora készítette az Olympus Kft és a GlaxoWellcome cég támogatásával. Az Emlékérem 1999 augusztusára készült el  40 példányban, melyek közül 5 a család tulajdona, 2 az alkotóé, 2 pedig a Semmelweis Orvostörténeti múzeumba került, 1 db a MTA Miskolci Területi Akadémiai Bizottságé, 20 felett a Colon Szekció, 10 felett az Asszisztensi Szekciót rendelkezik.